Gyújtsd fel mind a fényeket!

 "Legyen sötét, legyen örökké sötét,  az éjszaka csillagokig nyíljon szét!"

Vad Fruttik. Egy hihetetlen érzést nyitott meg egykoron ez a "valami".
2012-ben hallottam először erről, s emlékszem ezekre a pillanatokra. Ott ültem Kriszta mellett, néztem a CD-ket (igen, akkor még cd-s lejátszók voltak a kocsiban :) ) és látom: "Vad Fruttik". 
Miafa...om ez? :) Gondoltam magamban és nem kevés fenntartással néztem a többi CD-t is. Anna & the Barbies...na, erről is csak elvétve hallottam akkoriban.

Nem vallom magam a keménymagba tartozónak, csak itt Budapesten voltam eddig Vad Fruttik koncerteken és ráadásul eléggé sok évet ki is hagytam érzelmi okokból 🙂
De rájöttem, hogy valahol ez a zene hiányzott!

Ez az a fajta hiányérzet, amire akkor döbbensz rá, mikor vízből kibukkan a fejed és ismét levegőt kapsz. 

Több emberrel is volt alkalmam beszélgetni a koncerteken és természetesen mindenki különféle okból, de mégis...együtt voltunk ott is.
Tudjátok nem éreztem soha, hogy én Vad Frutti rajongó leszek valaha is. Legalábbis nagyon sokáig csak pár számot ismertem és azok többsége amúgy is depresszív...ugye 😁
Most sem mondom, hogy na én nagy tudója lennék a Fruttiknak, viszont a tavaly nyári (2021. július 10.) Kobuci koncert után nagyon sok mindent éreztem.

Én anno Edda rajongó voltam. Évtizedes múlttal rendelkezve, koncertek, tábor, stb.
Majd (valószínűleg nem egyedüliként) kiábrándultam bizonyos dolgok miatt. A régi dalokat még szeretem, de már nem mennék koncertre.
Kipróbáltam, megismertem több más zenét, mert szükségesnek érzem a sokszínűséget.
Kowalsky, Anna & the Barbies, Intim Torna, HoneyBeast...stb.
Tényleg imádom ezeket is és nagyon szeretem.

Vad Fruttik.
Mikor megismertem, vagyis csak hallottam a nevüket én bizony azt sem tudtam, hogy kik ők?
Lassan, óvatosan bújtak a bőröm alá, lopakodó üzemmódban került egyre közelebb a lelkemig és rájöttem:
Hiányoznak ezek a gondolatok, érzések, a zene, amit Marciék nyújtanak nekünk.

Nagyszerű érzés!