Pillanatok

 Az a nap!

Ugye legtöbbször, mikor megkérdezik, hogy melyik az a nap, vagy napok, amelyek leginkább megmaradtak életedből, leginkább azokat igyekszel felhozni, amikor valami jelentős dolog történt. Az első kimaradás, az első csók...valami, ami Hozzá köt valakihez.

Pedig...pedig biztos vannak olyan napok is, melyekre boldogan emlékszel, ami kis pici örömöt okoz mind a mai napig, ha csak felidézed. Nem történt semmi különös...csupán csak megélted.

Még gyerek voltam, általános iskolás, tavasz. A március 15-i, vagy április 4-i ünnepről sétáltam haza az iskolából és a vasút mellett vitt az utam. Az állomás mellett baktattam épp és egyszerűen csak előbukkant a nap és az épp zöldellő fű harmatcseppjein csillant vissza. Erre emlékszem mind a mai napig, erre a pillanatra és ez a tavasz érzés nagyon megmaradt bennem.

Vagy amikor az első rocktáborban voltam és este elmentünk a partra...a fények elvarázsoltak, a hangulat, az emberek tömege...olyan kimondhatatlan érzés volt akkor és utána még annyiszor kerestem ezt a pillanatot...

Vagy amikor...amikor télen elmentünk sétálni ketten. Átvágtunk a fél falun, ki az erdősávon túlra és... elénk tárult a hóval fedett mező...és ahogy szikrázott a napsütésben a szűz, térdig érő hó...hallom a ropogását is...

Valahogy az életünkben annyira vágyunk a nagy történésekre, a nagy élményekre és szinte rettegünk, hogy unalmas, ócska címkét aggatnak ránk esetleg.

Pedig ez nem így kell legyen. Minden nap annyi pici csoda történhet, amit sokszor észre sem veszünk, mert természetesnek vesszük már.

Mikor a hajnali napfény súrolja a határt, az égboltot megfestve narancssárga színekkel.

Vagy, ha a felhők közül egy fényküllő tör át a föld felé.

Biztos találkoztál már olyan emberekkel, akikkel valahogy annyi minden történik, míg mások számára unalmas, egyhangú az élet. Lehet, hogy csupán a szemlélettől is függhet, miképp éljük meg ezeket a napokat, pillanatokat?

Szerintem igen.

S néha olyan jó visszaemlékezni egy-egy "semmitmondó" pillanatra...mert az akkor ott NAGYON sokat jelentett, mert megélhetted!