Ez egy ajándék...nekem
Jelen életem felénél jártam, mikor láttam ezt a filmet a moziban, akkor még barátnő, majd később feleségemmel.
Emlékeimben megvolt ez a film, de féltem azóta megnézni. Féltem. Féltem?
Nem is tudom, de majd 25 évig nem vettem elő azóta ezt a történetet.
Annyi érzelem, annyi fájdalom és öröm, olyan érzések tolultak fel bennem, hogy hangosan bőgtem.
Könnyekkel küzdöttem már az első 20 perc után, s mikor eljutott oda, hogy megismerte, felismerte a lányát Annie-t...
"Még mindig sakkozol?"
Kitört belőlem valami hihetetlen mély sírás...
"Még mindig sakkozol?"
Kitört belőlem valami hihetetlen mély sírás...
"Eddig csak játszótársra vártam..."
Annyira rég volt ez, annyira sok érzés feküdt mélyen...
Lelki társ. Halál. Búcsú...pokol és menny...
Annyira másképp, máshogy érzek néha dolgokat, de közben meg, mintha semmi sem változott volna.
Az igazi pokol az elrontott életed!
Tudod hányszor gondoltam, hogy elrontottam az életem?
Tudod hányszor gondoltam, hogy rosszul választottam?
Tudod mennyiszer kételkedtem magamban és éreztem magam annál is kevesebbnek, mint a képen a figura középen?
"Nem a megértés a lényeg, hanem, hogy soha ne add fel!"
Évek teltek el azzal, hogy meg akartam érteni a dolgokat, hogy mi miért, miképp történt?
Soha ne add fel!
Türelmetlen típus vagyok, akinek viszonylag gyorsan kellene az eredmény, aki nem tud várni...mindig kell valami, vagy valaki, aki nyugtatja, fékezi, hogy tudjam élvezni, hogy lássam a jelent, a mindenkori jót az életben.
Nagyon-nagyon nehéz!!!
Elképzelhetetlenül nehéz valóban türelmesnek és kitartónak lenni.
Nagyon-nagyon nehéz!!!
Elképzelhetetlenül nehéz valóban türelmesnek és kitartónak lenni.
Messze nem vagyok most sem tökéletesebb, csupán adatott azóta plusz 25 év, melyet végig tarkított ezernyi hiba, türelmetlen pillanat...
Most képes voltam ismét megnézni ezt a filmet és végig bőgtem.
Annyira sokszor aggódom a fiam miatt, hogy jó apja vagyok, jó apja leszek-e a jövőben, nem akadályozom-e az ő életét, hogy a saját sikertelenségeim javítanám ki általa?
Hogy valóban figyelek rá, hogy a saját életét élhesse, a saját vágyait valósítsa meg?
Hogy valóban figyelek rá, hogy a saját életét élhesse, a saját vágyait valósítsa meg?
"Senki mással nem kelnék át a poklon..."
Furcsa érzés...