Feladtad?

Feladtad... ugye?

Már megint nem sikerült befejezni, amit oly nagy hévvel kezdtél el csinálni.
Ugye, hogy csalódottságot érzel.
Nekem ez nem megy, nincs kitartásom...gyenge vagyok.

- Ez nem kifogás, tényleg nem megy!!! Értsd meg! - üvöltöd bele a világba, bele a párod fülébe, anyád és apád arcába...

Összetört, összeroskadt lelked gyógyírt keres...

Miért??? Tényleg, miért nem sikerült?

Gyenge vagyok?
Hanyag, lusta, nemtörődöm ember?
Nem lehet rám számítani?

Bántod magad, bünteted, vádolsz mindent, mindenkit...
Összeesküvés ellened...

De miért, tényleg miért nem sikerült? Mi a baj velem?

Semmi baj nincs veled! Hidd el, nem itt a baj.

A baj az, hogy amit eddig csináltál, az NEM A TE CÉLOD volt.
Nem te akartad, csak meg akartál felelni másnak. Apádnak, anyádnak, a tanárnak, a párodnak.
Jót akartál, ők is jót akartak.

De elveszett valami. Te!
Te vesztél el a megfelelés tengerében.
Ez nem a Te CÉLOD volt.

Segíts magadon azzal, hogy leteszed ezt a terhet, keresd meg azt, amit lelked mélyén akarsz.
Lelked legeslegmélyén. Ahol senki és semmi nem fog eltántorítani, nem lesznek kifogások már.
Mert EZT akarod!
Tűzön-vizen át harcolsz, küzdesz. Nem fogod feladni. Mert ez már Te vagy. S míg élsz, nem akarsz meghalni. Nem fogod feladni!

Találd meg a CÉLOD!
Tudni fogod...:-)

Két idegen...

Tudod mit szeretnék?
"Csak" találkozni és beszélgetni, mint két idegen. Mint két egymást soha nem látott férfi és nő.
Beszélgetni bármiről. Hogy milyen szép az idő ma, hogy milyen jó lenne meginni egy pohár vizet egy padon ücsörögve és nézhetnénk az emberek miképp rohannak apró kis dolguk után.

Észrevetted, mennyire sok külföldi jár most már errefelé?
Ugye, hogy te sem szereted, ha a csupasz lábad hozzáér a pad felforrósodott vasához?
S közben egyszer csak feltűnik...milyen szépen csillan meg a hajadon a fény...
Hogy milyen édesen mosolyogsz, mikor a kislányodról mesélsz, aki kora reggel felbosszantott, mert negyed óráig kérette magát, mire felöltözött...

S ahogy véletlenül megérintettem a vállad...

Tudod mit szeretnék nagyon?

Hogy ne legyünk mások, mint két idegen...akik találkoznak...